„Létavértesen van az ország egyetlen, víz fölött megépült vízi vágóhídja, amely jelenleg múzeumként üzemel. A vágóhídat 1904-ben épittette Nagyléta község a hentesek, mészárosok, sakterek jobb munkahelyének kialakítására, valamint a húsellátás biztosítására.

1976-ig rendeltetésszerűen működött, 1976-tól 1984-ig egy ideiglenes védettséget kapott, és ’84-től, mint az ország egyetlen élelmiszeripari műemlék vágóhíd.

A vágóhíd víz fölé épült. Az 1800-as években megjelent egy királyi rendelet, ami értelmében vágóhídak víz fölé vagy víz mellé építtessenek.

A rendeletet nagyon szigorúan vette Nagyléta község, és víz fölé építtette meg az akkori Kálló II. fővízfolyás fölé.

Egy két bejárattal rendelkező vágóhíd, az egyik felől rámpával, a másik felől rámpa nélkül oldal. A vágóhídban igyekeztünk a hentes és mészáros szakmához tartozó szerszámokat összegyűjteni. Mivel a mészárosoknak nagyon kevés szerszámra volt szükségük, a henteseknek sokkal többre, de a társ-, illetve rokon szakma, és ezért kiállítottuk itt a hentesek használta szerszámokat is.”

Fent idézett szöveg Tóth Józsefné Anikó nénitől szárnazik, mely megtekinthető a 2022-ben készült Ismered megyénk értékeit ? I.b. –Hajdú-Bihar Vármegyei Videótár anyagban a 2,35 –től a 13,15 perc között. Link: https://www.youtube.com/watch?v=QsyEpaKPT24

Pántya Julianna szerző és a Létavértes Városi Önkormányzat között  létrejött, a Képviselő-testület  67/2026.(VIII.27.) számú határozatával megerősített „Szerzői jogi felhasználási szerződés”, amely  „A nagylétai vízi vágóhíd” című kiadvány felhasználására vonatkozóan a mű jogszerű, ingyenes, kulturális és helytörténeti célú felhasználását biztosítja
Az Ethnica kiadásában 1998-ban megjelent tanulmánykötet alaposan bemutatja a húsfeldolgozás, a hentes és mészáros mesterség történelmi útját, illetve a nagylétai vízi vágóhíd történetét. 

.A 62 oldalas tanulmány olvasása ITT